Iskolánk története
PÉTERIRŐL
Péteri Pest megyében – Budapesttől mintegy 30 kilométerre – a Cserhát déli nyúlványaként a Gödöllő-Ceglédberceli dombságban található. Lakossága mintegy 2200 fő.
A településre vonatkozó első okleveles adatok 1258-ból származnak. Hosszú évszázadokra visszatekintve számos család tulajdonában állt. A török uralom ideje (1541-1693) alatt hódoltsági területté vált, ezzel egyidejűleg a fosztogatások és a kíméletlen adóbehajtások következményeként a község teljesen elpusztult, a lakosság elmenekült. Az 1720. évi összeírás szerint még mindig pusztaként szerepelt.
1742-ben az akkori földesúr, Bohus Dániel a Zólyom megyei Illésfalváról hét evangélikus családot telepített a mai Péteri területére, így a krónika 1742. november elsejéhez köti a község alapítását. Ezután évről évre további telepesek érkeztek, így a falu lélekszáma szépen gyarapodott.
Napjainkban is sok kisgyermekes család választja lakóhelyéül csendes, nyugodt településünket, így biztosítva a község folyamatos újjáéledését.
NÉVADÓNKRÓL, PITTNER DÉNESRŐL
1996. október 22-én az 1956-os forradalom emlékére rendezett községi ünnepségen iskolánk az országban elsőként vette fel egy kántortanító nevét, Pittner Dénesét, aki 37 éven át oktatta, nevelte korának ifjúságát. Pittner Dénes 1877-1878-ban segédtanítóként működött Péteriben. 1878. december 22-én a közgyűlés egyöntetűen választotta dékánusnak, azaz kántortanítónak, és „rendes tanítónak”, vagyis igazgatónak is. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben 1880-ban ezt írták róla: „Ami a tanító tudományos- hittani, s erkölcsi jellemét illeti, az kifogástalan, úgy, mint az iskolában, mint a községi életben, a lel- késszel, s az egyházzal békességben, jó egyetértésben él.”
Pittner Dénes 37 évi kántortanítói szolgálat után 1914. január 25-én vonult nyugdíjba, de ezután még 20 éven át volt kántora a községnek.
Az egyháztól kapott földjét még idős korában is sokáig maga művelte. Sokan emlékeztek rá úgy is, amint hetente ballag a földjére, vállán az elmaradhatatlan kiskapával. 1934. május 8-án hunyt el 76 esztendős korában.
AZ ISKOLÁNKRÓL
Iskolánk nyolc évfolyamos nevelési-oktatási intézmény. A településen az oktatással kapcsolatos első írásos feljegyzések 1744-ből származnak, az első egy tantermes iskola 1782-ben épült. Telt múlt az idő, 1749-1847. között 53 esztendőn át Dobronyovszky János, 1878-1914 között pedig 37 éven keresztül Pittner Dénes, az iskola későbbi névadója tanította a falu gyermekeit. Hűséges szolgálatukat emléktáblák őrzik az iskolában.
Egészen 1948-ig osztott, három tanítós egyházi iskola működött, ahol két épületben, a kisiskolában és a nagyiskolában folyt az oktatás.
Majd az 1990. augusztus 2-i alapkőletétel után alig két esztendővel átadásra került hat tanteremmel iskolánk jelenlegi „régi szárnya”. A falakat mindenütt tablók borítják, még az 1950-es évekből is találunk emlékeket.
2005. szeptember 1-jétől iskolarendszerűvé váltak a művészeti oktatás korábban szakkör jellegű foglalkozásai. Az alapfokú művészetoktatás azóta is zeneművészet, táncművészet valamint képző- és iparművészet ágon folyik.
2008-ban újabb tantermekkel és egy tornacsarnokkal bővült az intézmény. Ez lett az „új szárny”, az alsó tagozatosok birodalma. Itt található a jól felszerelt melegítőkonyha és a hangulatos, napfényes ebédlő is, valamint egy orvosi szoba is kialakításra került. Az épületrészbe való bejutás akadálymentes, bent lift működik. Az új épületrészben modern tűz- és füstgátló rendszer (jelzőrendszer, automata tűzgátló ajtók, füst esetén automatikusan nyíló ablakok) nyújt fokozott biztonságot a bent tartózkodók számára.
A bővítési pályázat a berendezések és a taneszközök terén is komoly fejlesztést jelentett. Ennek kapcsán hozták létre többek között – 26 tanulói munkaállomással – az informatikatermet a régi épület- részben, valamint két interaktív tábla és több projektor is színesíti a nevelő-oktató munkát.
A tanulói létszám az utóbbi években növekvő tendenciát mutat, így 180—230 fő között mozog. Alakulását a település lélekszámának változása befolyásolja. A művészeti oktatás miatt a környező településekről is fogadunk tanulókat.
A település lakossági összetétele heterogén. A gyermekek egy része az átlagosnál jobb színvonalon él, és magasabbak a velük szemben támasztott szülői elvárások is. Ugyanakkor olyan tanulóink is vannak, akiknek a családi háttere sajnálatos módon a mai társadalmi valóság összes negatívumát – családok felbomlása, anyagi-megélhetési nehézségek, munkanélküliség, alkoholizmus, drogproblémák – mutatja. E hatások tükröződnek a gyermekek lehetőségeiben, teljesítményeiben, valamint viselkedési és beszédkultúrájában egyaránt. Ezek a tanulók az átlagosnál is nagyobb odafigyelést, törődést, türelmet és szere- tetet igényelnek. A tantestület tagjai jó pedagógiai érzékkel és empátiával igyekeznek a nem kívánatos környezeti hatások, a kedvezőtlen személyiségvonások ellenére a gyermekekben lévő lehetőségeket feltárni.
Iskolánk pedagógiai törekvéseit a klasszikus humanista szellemű értékek kialakítása, a személyiség sokoldalú fejlesztése és a tanulók teljesítményre való ösztönzése határozza meg.